Az 503. "Tiger" nehézpáncélos-osztályt 1942. május 4-én állították fel – elsőként a tíz önálló Tiger-osztály közül – Neuruppin, Putlos, Fallingbostel és Döllersheim területén. A tűzkeresztségen 1942. december 30-án esett át a Don folyó alsó szakaszától keletre és nyugatra, valamint a Manics mentén.

1943 februárjában teljes létszámra töltötték fel, és 1943 márciusában és áprilisában részt vett a Donyec-medencében és a Miusz–Donyec vonalon vívott védelmi harcokban. Harkov térségébe vezényelve az osztály részt vett a Zitadelle hadműveletben, mely az utolsó nagy német offenzíva volt keleten. A 8. hadsereg alárendeltségében a Dnyeper folyónál, Kijev közelében és Dél-Ukrajnában folytatott harcokat követően a Bäke-nehézpáncélos-ezred kötelékében áttörte a cserkasszi-katlant, lehetővé téve ezzel a bekerített német erők kitörését. Hazai feltöltés után az 1. századot a Wehrmachtban elsőként fegyverezték át  Tiger II-esre, azaz Königstigerre.

Az 1944 júniusában az inváziós frontra vezényelt osztály augusztusig harcolt Caen és Cagny, valamint az Orne torkolatának keleti térségében. A paderborni feltöltést követően Magyarországon folytatódtak a védelmi harcok. Részt vett a Margarethe hadműveletben, a Budapest térségében, a Balatonnál, a Dunánál, a Kárpátokban és a Bécstől északra zajló ütközetekben.

36 hónapos fennállása alatt az osztály 25 hónapot töltött frontszolgálatban, és a kapitulációig körülbelül 2000 ellenséges harckocsit semmisített meg. Az 503. Tiger-osztályban olyan eredményes páncéloslövészek és -parancsnokok szolgáltak, mint Kurt Knispel őrmester, Heinz Rondorf főtörzszászlós és Heinz Gärtner őrmester. Az egység a végsőkig  bátran és fegyelmezetten teljesítette kötelességét.