Supermarine Spitfire, Messerschmitt 109-es & 262-es, Mustang P-51-es

Ha feltesszük azt a kérdést, hogy melyik volt a II. vh. legsikeresebb vadászrepülőgépe, a legtöbben azt a választ fogják adni: a Supermarine Spitfire. Mintegy 20 000 darabot gyártottak belőle, és több szerkezeti átalakításon ment keresztül, míg ki nem hozták belőle a maximális teljesítményt. Sokak véleménye, hogy a Spitfire fontos szerepet játszott abban, hogy Nagy-Britannia nem szenvedett vereséget az angliai csata során.
1939 szeptemberében, a II. vh. kitörésekor a Luftwaffe majdnem minden első lépcsős alakulata Messerschmitt 109-esekkel harcolt. Később a Luftwaffe nagyobb hadjáratai során is a Me 109-esek alkották a német vadászlégierő gerincét. Amikor a konfliktus 1945-ben véget ért, Willi Messerschmitt továbbfejlesztett vadászgépei még mindig nagy számban harcoltak. A Me 109-esből összesen 30 000-et gyártottak, többet mint bármely más vadászrepülőgép-típusból a történelem során.
A sugárhajtású Messerschmitt 262-es a leggyorsabb és a legjobban felfegyverzett vadászrepülőgép volt, melyet a II. vh. során bevetettek. A németek több technikai újítást is alkalmaztak a konfliktus utolsó szakaszában, de ez volt az egyetlen eszköz, mellyel lehetőségük lett volna elkerülni a megsemmisítő vereséget. Az új harci repülőgépet az ellenség félelmetes fegyvernek tekintette, ám túlságosan későn állították hadrendbe ahhoz, hogy megváltoztathassa a háború menetét.
Kétségtelen, a I. vh. legkiemelkedőbb amerikai vadászgépe a North American P–51-es Mustang volt. Nem csupán teljesítményével és manőverezőképességével vette fel a versenyt a német és japán vadászokkal: nagy hatótávolsága lehetővé tette, hogy elkísérje az USAAF nehézbombázóit németországi bevetéseik során, akár a Reich legtávolabbi pontjáig. Kiváló repülőgép-sárkányszerkezete és Rolls-Royce Merlin motorja révén a P–51-es minden idők egyik legjobb vadászrepülőgépének számított.