Harcaim a keleti fronttól a szülőföld védelméig

Norbert Hannig saját magát mindig egyszerű Front-fliegernek, „repülő közkatonának” tartotta, aki semmi különöset nem tett a II. világháborúban, csupán megannyi társához hasonlóan harcolt a hazájáért – és nem a Führerért.

Szerénysége ellenére azonban háborús pilótakarrierjének története vitathatatlanul lebilincselő olvasmány, amely sajátos szemszögből világítja meg az 1939-1945 közötti világrengető eseményeket, különös hangsúllyal a keleti fronton történtekre.

Norbert középiskolásként ismerkedett meg a vitorlázórepüléssel, majd az iskola befejezése után önként jelentkezett a Luftwafféba. A két háború között kiképzett tiszti állomány tagjaként háborús szolgálatát 1943 márciusában a JG 54 pilótájaként kezdte meg a keleti front északi szektorában Leningrádnál. Eleinte Messerschmitt Bf 109-essel, majd FockeWulf Fw 190-essel repült.

Egyévnyi frontszolgálatot követően visszarendelték Németországba, ahol oktatópilótaként vette ki a részét az amerikai és a brit bombázókötelékek elleni küzdelemből. 1944 végén ismét Oroszországba került, ekkor már századparancsnoki beosztásban. Számos légi győzelmet aratott, míg végül 1945 áprilisában Dél-Németországba küldték sugárhajtású Me 262-es átképzésre. Utolsó bevetéseit ezzel a típussal teljesítette a JG 7 kötelékében. Több mint 200 bevetése során 42 ellenséges repülőgépet lőtt le.

Norbert Hannig visszaemlékezése igazi remekmű, amiből érzékletes képet kaphatunk nem csupán a szovjet légierővel folytatott ádáz küzdelmekről, hanem a háború utolsó, kaotikus hónapjaiban a nyugati szövetségesek lehengerlő túlerejével szemben indított elkeseredett támadásokról, majd az azt követő hadifogságról is. Mindemellett Norbert fényképezési szenvedélyének köszönhetően mindaddig sehol nem publikált korabeli felvételek sokaságát van szerencsénk e könyvből megismerni.